Úgy döntöttem, hogy a hozzám közel állók érdekében részben itt fogom cinizmustól és maró gúnytól csöpögő véleményem közzétenni. Mármint elsősorban közéletről, politikáról. A többi számára ott a Dosszié (firenzedosszie.blog.hu).
Álljunk be mi is a szarhajigálásba! Jó móka, és egy csomó pénzt lehet vele keresni, különösebb ész sem kell hozzá, gondolkodási is csak mérsékelten szükségeltetik.
Lényeg a lényeg van az a vicc, hogy ha két magyar kerül egy lakatlan szigetre, akkor mit csinálnak? Három politikai pártot alapítanak. Sajnos ez egy elég valós dolog. A napokban lehetőségem volt részt venni egy összejövetelen, ahol nagyrészt olyan emberek voltak, akik nem szeretik a’ Orbán Viktort. Ami azt illeti, én sem szeretem, és ő ezt megilleti. Egy közös pontunk már volt. Azonban ettől eltekintve lényegesen különböző álláspontra helyezkedtünk többen több kérdésben. Még csak azt sem mondhatom, hogy pártokra szakadtunk, mert egy párt az általában (rövid, alkalmi szövetségektől eltekintve) sosem állt több emberből. Az egyik akart egy rendes jobboldali konzervatív-liberális pártot, a másik nem jött el, mert szerinte beszédnek helye nincs, a Molotov-koktélnak annál inkább, a harmadik szerint ez a két jobboldali párt is túl sok, és örülne neki, ha valami ráesne a’ Orbán Viktor fejére a balkonról.
Természetesen a’ Orbán Viktor megítélése sem volt egységes. Volt, aki szerint rendkívül tehetséges politikus. Engem meg nem érdekel, hogy tehetséges politikus-e, a politikusokat nem tehetség, hanem hasznosság alapján mérjük. Felőlem lehetne egy halál unalmas, teljesen száraz egyéniség, ha a munkáját, amiért rendesen megfizetik becsülettel végezné el, és legalább néha megfogadná a nála okosabbak tanácsát. De úgy érzem, hogy ő teljesen biztos magában, a ’kekeckedő brüsszeli bürokraták’ ellenére. Ez a gyönyörű szóvirág egyébként minden idők legértelmesebb nemzetgazdasági minisztere, Matolcsy György szájából hangzott el. Aki szerint ezek a bürokraták meleg, esőtől és napfénytől megfelelően védett irodáikban kukacoskodnak. Szegény Matolcsyt meg kell sajnálni, hisz csak most kapott engedélyt rá, hogy megkülönböztető jelzéssel hajtathasson végig a hordájával bárhol, ez a mutatvány a múltkor is rendkívül látványos volt az autópályán, amikor valószínűsíthetően valamelyik kormányzati szereplő kíséretével, villogóval szorított le minden más közlekedőt. Ahol gyenge az állam, szükség is van ilyen erődemonstrációra.
Már önmagában véve az is vicc, hogy arról vitatkozunk, és erre fog kiéleződni a 2014-es választás, hogy szeretjük-e a’ Orbán Viktort. És ha nem szeretjük, hogy lehet leváltani. És erre valaki olyan választ ad, hogy Molotov-koktéllal. Nem. Orbán Viktor nem kerülhetett volna kormányra. Már ott el van szúrva a dolog, hogy úgy nyerte meg a választást, hogy nem mondott semmit. Nem volt programja, és csak arra épített, hogy mindenki lop, csal, hazudik. De majd ő… Egy kormány sikere nem azon múlik, hogy a miniszterelnök mennyire jó szónok, és milyen ’tehetséges politikus’. Attól nem lesz jó, hogy úgy tudja beállítani a rendszerváltás óta eltelt pálfordulásait, mintha nem is történtek volna meg. Az ő pártja volt az, aki 20 éve a jelenleg vele koalíciós partner KDNP-s képviselőknek skandálták, hogy ,,Csuhások, térdre imához!”. Úgy tűnik az ilyen és ehhez hasonló dolgokat a választópolgárok elfelejtik, Orbán Viktor egy sikeres beszéde, vagy nyilatkozata után, amiben azzal áltatja őket, hogy azáltal, hogy egy nemzetbe születtek, többek másoknál, és hogy mi kiválóak vagyunk, a történelem viharai pedig példátlanul megtépázták ezt a népet. Ilyen ostoba demagóg szövegekkel lehet ma sikeres politikusnak lenni. Folyt. köv.
